Ennek az eleven és tüzes kutyának legfőbb jelemvonása a túláradó érzelem. Mivel állandó mentális és fizikai ingerekre van szüksége, olyan gazdi számára ,,találták ki", akinek tengernyi ideje és engeriája van. Ennek a szívós fajtának nem volt sok elkötelezett híve a skót pásztorok és marhahajcsárok között, az 1930-as évekre a munkakutyaként használt egyedek gyakorlatilag el is tűntek. A második világháború után G.O. williamson felesége csupán két egyed tenyésztésével kezdve éesztette újra a fajtát. Származás: Mint a legtöbb bozontos juhászkutya, feltehetően a beardie is a magyar komondortól származik. A legenda szerint ezt a fajtát lengyel kereskedők hozták Skóciába a középkorban.

Testfelépítés

Fej: Széles, lapos koponya. Erős pofa nagyméretű orr.

Szemek: Nagy éds kifejező. Egymástól távol ülnek.

Fülek: Közepes mérteű, magasan tűzött, hosszú szőrzet.

Test: Hosszú és karcsú. Háta erős, egyenes.

Szőrzet: Pofáját hosszú szakáll borítja. Változatai: szürke, barna, homokszínű vagy rőtessárga fehér jygekkel vagy azok nélkül.

Farok: Hosszú, végét kissé visszahajlítja.