A berni pásztorkutya a svájci parasztok munkakutyája volt húzta a tejeskannákkal megrakott kocsit, őrizte és védte a házat. A 19. században csaknem kihalt, majd miután a 1970-ea években az egyik száraz kutyaeledelt ,,fotómodelllje" lett, éppúgy divatba jött, mint a wetie. Igazán kellemes társ: szép, szelíd, barátságos és kedves. Ha egyártalán van hibája, akkor az az, hogy egyetlen emberhez kötődik. Rengeteg mozgásra van szüksége, de a hőséget rossszul tűri, ezért városban csak korlátozottan tartható, holott éppen a nagy városi parokokban lehet leginkább látni. A berni pásztorkutyának helyre és főleg kertre van szüksége, amelyet őrizhet, és ahol félrevonulhat, ha a házban túl nagy a meleg. Képzését korán kell elkezdeni, és sokáig kell végezni, hiszen termeténél és súlyánál fogva semmilyen engedetlenséget nem lehet eltűrni tőle. Természettől fogva éber és kissé vad, ezért ne képezzük ki őrző-védő kutyának mérete és mély hangja egyébként is elriasztja a nemkívánatos betolakodókat. Fontos, hogy berni pásztort olyan tenyésztőtől szerezzük be, aki már régebben foglalkozott ezzel a fajtával, mint amióta divatba jött, tehát legalább 15-20 éve.
|